Horthy
Miklós budapesti bevonulásának évfordulójára.
Az első világháborút követő több mint egy év zűrzavaros időszaka volt hazánknak. Románok fosztogatása, területfoglalása, Kun Béláék proletárdiktatúrája, a Lenin-fiúk terrorja, kilátástalanság és reményvesztettség. Az ország egyes területein megszűnt mindenféle törvény.
Szegeden,
majd Siófokon már ez idő alatt szerveződött a Nemzeti Hadsereg, melynek
vezetője Horthy Miklós volt.
1919
novemberében az antant által is elfogadott erő Siófokról Budapestre vonult,
lezárult a több mint egy éve tartó anarchia.
A Fővezér kiáltványban adja tudtul, hogy bevonul a fővárosba. November 14-én és
15-én megtörténik a románok elvonulása, s döntően a Lehár-ezred által a főváros
megszállása. A tiszti különítmények egy része már ekkor Budapestre érkezik. A
Prónay-különítményt a várbeli Nádor-laktanyában, Ostenburg különítményét a
kelenföldi Károly-laktanyában helyezik el.
Prónay tisztjei részére lefoglalják a Britannia-szállót, Ostenburg
megkapja a Palace-t. A fővezérség a közvetlen szolgálatára rendelt
különítménycsoporttal a Gellért-szállót foglalja el.
16-án hajnalban indul Horthy Siófokról
különvonattal Budapestre. Külön mozdonyszerelvény halad a vonat előtt, az
esetleges szabotázs kiküszöbölése miatt. A Fővezér reggel negyed hétkor érkezik
a kelenföldi pályaudvarra. Hideg borongós őszi reggel, szemerkél az eső, az idő
egész nap ilyen.
Horthyt Soós tábornok, vezérkari főnök és Lehár ezredes fogadják. Jelentést
tesznek a tiszteletadásra kivonult díszszázadról. Horthy meghallgatja a
jelentést, majd a Szellő nevű fehér lóra ül. Vezérkara követi, majd sokezres, hosszú
oszlopban a bevonuló had. Sas- és darutollak erdeje, ameddig a szem ellát.
Az uralkodó osztályok képviselői, arisztokraták, főpapok, a tőke küldöttei, a fővárosi alkalmazottak és
Gömbösék emberei fogadják a Gellért Szálloda bejárata előtti emelvény körül
Horthyt. Itt történik a budapesti fogadtatás. A főváros színeivel díszített
emelvényen a hivatali előkelőségek állnak: Bódy főpolgármester, Buzáth
tanácsnok, a főügyész, a főkapitány.
Bódy köszönti a bevonuló Fővezért:
-A főváros egész lakossága nevében üdvözlöm, kegyelmes uramat, a hadvezért,
kinek hősi szellemétől, igaz magyar vitézségétől át van hatva ennek a lelkes
seregnek minden egyes tagja.
Horthy a polgármester szavaira elmondja tetemre hívó beszédét:
Polgármester
Úr!
Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor - kimondom - gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát.
Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben hőseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában.
Ezek
a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell.
Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni,
hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott
erővel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A
mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük
szívünkhöz."
A főváros
vezekel és ünnepel, bűnbánóan hajtja meg fejét a vezér előtt. Horthy ezután a
Gellért Szálló felől vonul az Országház előtti térre.
Horthy mögött Vitéz bádoki Soós Károly tábornok
Majdnem egy teljes óráig
tart, amíg a zuhogó esőben az Országház felé fordul. Tízezrek ajkáról harsogva
száll Horthy neve. Elöl a székesfővárosi rendőrök, acélsisakban, majd utána a
darutollas tiszti különítmények egy csoportja halad. Majd az Alkotmány utcán
feltűnik Horthy.
Az Országház előtt lezökken lováról, katonai jelentéseket fogad, azután
kíséretével felvonul az Országház lépcsőjén az oltárhoz, ahol a papság és az
állami méltóságok fogadják. Folyik a tábori mise, melyet Csernoch Antal celebrál.
Harangzúgás az egész városban, ágyúk rivallnak a Gellérthegyről.
Horthyt üdvözölve Friedrich miniszterelnök beszél:
- Itt, e téren, egy évvel ezelőtt átkos ajkak kiáltották ki a köztársaságot.
Horthy Miklós fővezér! Kegyelmes Uram! Üdvözöllek és köszöntelek a Nemzeti
Hadsereg élén, lelkesedéssel szeretettel a magyar kormány és a magyar nemzet
nevében. Ez a nemzet talpra áll, ha csak a saját erejében bízva,
tántoríthatatlanul kitart a keresztény nemzeti irány mellett. Ma már a
boldogabb jövő felé megyünk. Ez a nemzet felébredt. Erkölcsi erőnk óráról órára
nő, és most már megvan a fizikai erőnk is, a Nemzeti Hadsereg képében. Horthy
vezér, vedd át ezeket a nemzeti lobogókat, mely alatt a te drága katonáid az
ezeréves Magyarországot szolgálni fogják.”
A beszéd után a fővezér felhalad a lépcsőn. Fent tisztelgések, a fővezér
üdvözli a hercegprímást. Zászlóátadások, beszédek következnek. . Tormay Cecile
a magyar asszonyok nevében zászlót ad át.
Seregszemle következik, a Nemzeti Hadsereg egységei megöltik a teret.
1919. november 16-a.
Az esemény teljes dokumentumfilmje itt látható:
Horthy Miklós bevonulása Budapestre
Tormay Cecile a Magyar Asszonyok képviseletében
