Az 1945 telén a budai Várban rekedt magyar és német katonák, a szovjet ostromgyűrűt áttörő támadási kísérlete, a háború és az európai történelem egyik legtragikusabb és leghősiesebb pillanata.
Mindenki tisztában volt azzal, hogy a
Szövetségesek - 1943 januárjában - Casablancában, 'FÖLTÉTEL NÉLKÜLI
KAPITULÁCIÓBAN' határozták meg a háború befejezését. Ezen nyilatkozat, melynek
szerzői Churchill és Roosevelt voltak, legalább egy évvel meghosszabbította a
háborút. E deklarációhoz a szovjet is csatlakozott, Sztálin így fejezet ki
háborújuk célját. „Ez a háború más, mint a többi, mert a győztes saját
társadalmi rendjét fogja rákényszeríteni a vesztesekre.” Szóval, a román
átállás – azaz, ne legyünk szégyellősek, árulás után, a szovjetek minden
különösebb ellenállás nélkül nyomultak előre, ’44 karácsonyára elérve
Budapestet. Budapest stratégiai ponttá vált, úgy a támadó, mint a védő sereg
szempontjából, hisz eleste után nyitva állt az út egész Berlinig. A védők
dolgát még nehezíti az is, hogy ’44 nyarán, tehát amikor a Honvédség még
Erdélyben harcolt, a németekkel közösen, Horthy az angolokkal kezdett el
egyezkedni egy esetleges kiugrás lehetőségéről. Mivel az angolok elég ridegen
fogadták a magyarok ötleteit – ugye már Jaltában eldőlt, hogy térségünk szovjet
befolyás alá kerül -, így ők nem voltak érdekeltek a magyarok kiugrási, azaz
árulási törekvéseinek elősegítésében. A honvédség pedig egy emberkét állt ellen
a kiugrási törekvéseknek, vállalva a vörösök elleni további harcot. Ebben
egyébként nem kevés szerepet játszott az a tény, hogy Magyarország,
térségünkből talán elsőként, már ismerte a szovjet kommunizmus dicső világát,
Kun Béla elvtárs és rémuralmának jóvoltából.
A kitörés körülményei
A szovjet legfőbb hadvezetés végül úgy értékelte a magyarországi helyzetet, hogy a 2. Ukrán front egységei néhány nap alatt képesek lesznek bevenni a fővárost. Így Sztálin október 29-én kiadta az utasítást Budapest bevételére. Senki nem gondolta ekkor, hogy ezzel egy 102 napig tartó hadművelet veszi kezdetét. 1944. december 20-án a szovjet csapatok Balaton, Velencei-tó és Érd vonalon északi irányba indított támadása áttört és december 26-án az utolsó menekülési útvonalat is elvágták. A gyűrű bezárulásával Budapesten 79 ezer fős német és magyar katonákból álló védősereg rekedt. Utánpótlást egyedül légi úton remélhettek. A napi minimális mennyiséget nyolcvan tonnában határozták meg, de ennek is alig több mint a felét sikerült csak eljuttatni a védőkhöz. Az ostrom utolsó heteiben az élelmiszerraktárak teljesen kiürültek, a katonák nagy része éhezett. A végig nyolc, tízszeres túlerőben lévő szovjetek nyomására az önfeláldozó hősiesség ellenére 1945. január 18-án fel kellett hagyni a Pesti oldal védelmével. A maradék védők a Budai oldalra szorultak és a teljes körülzárást követően egyre kisebb területen védekeztek.
A kitörés körülményei
A szovjet legfőbb hadvezetés végül úgy értékelte a magyarországi helyzetet, hogy a 2. Ukrán front egységei néhány nap alatt képesek lesznek bevenni a fővárost. Így Sztálin október 29-én kiadta az utasítást Budapest bevételére. Senki nem gondolta ekkor, hogy ezzel egy 102 napig tartó hadművelet veszi kezdetét. 1944. december 20-án a szovjet csapatok Balaton, Velencei-tó és Érd vonalon északi irányba indított támadása áttört és december 26-án az utolsó menekülési útvonalat is elvágták. A gyűrű bezárulásával Budapesten 79 ezer fős német és magyar katonákból álló védősereg rekedt. Utánpótlást egyedül légi úton remélhettek. A napi minimális mennyiséget nyolcvan tonnában határozták meg, de ennek is alig több mint a felét sikerült csak eljuttatni a védőkhöz. Az ostrom utolsó heteiben az élelmiszerraktárak teljesen kiürültek, a katonák nagy része éhezett. A végig nyolc, tízszeres túlerőben lévő szovjetek nyomására az önfeláldozó hősiesség ellenére 1945. január 18-án fel kellett hagyni a Pesti oldal védelmével. A maradék védők a Budai oldalra szorultak és a teljes körülzárást követően egyre kisebb területen védekeztek.
 |
| Pest már elesett, de a szovjetek öröme nem felhőtlen. Nem számítottak rá, hogy több mint 3 hónapig vesztegelnek Budapest körül. 1945 februárjára a szovjet támadó sereg már elfoglalta Pestet és a budai oldal nagyobb részét. Egyedül a budai Vár és a Gellért-hegy egyes részei maradtak európai, azaz német és magyar kézen. A harcok házról házra, utcáról utcára folytak, s míg a németek – valami európai, lovagias eszménytől vezérelve – beleegyeztek Sztálingrád ostroma idején a civil lakosság evakuálásába, itt, sem német, sem angol kérésre, az orosz nem volt hajlandó ebbe belemenni. Megjegyezendő, hogy civil lakosság, túl azon, hogy kénytelen volt elviselni az embertelen orosz támadásokat, minden erejével segítette, élelemmel és ruhával látta el Budapest német és magyar védőit. Kivételt képeznek egyes kommunista oroszbarát „magyarok”, akik partizáncsoportokba tömörülve próbálták szabotálni Budapest védőinek intézkedéseit. Ilyen partizán volt akkoriban Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság későbbi elnöke, vagy Apró Antal, az ’56-os forradalom véres megtorlásait vezető kommunista belügyes, Dobrev Klárának nagyapja. |
 |
| Szövetségesek bombázzák a fővárost. |
Az iszonyatos túlerő végzetes iramban közeledett céljához, 1945. február 11-én, a még megmaradt német és magyar csapatok a budai, Királyi Vár területén gyülekeztek. Itt volt Vannay László, az egykori Rongyos Gárda alapítója. Vannay László a Trianoni békediktátum végrehajtásának megakadályozására a húszas években önkéntes csapatokat szervezett. Részt vett a Rongyos Gárda megszervezésében valamint 1938-ban a Felvidéki és a Kárpátaljai harcokban! Nyisztor Zoltán utász alezredes Voronyezs ostromtapasztalatai alapján rohamzászlóaljat szervezett. Alakulatának neve a Vannay légió volt. Tagjai: Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének Veteránjai A Posta, Vízművek, Csatornaművek hungarista érzelmű dolgozói. Helyismeretük nélkülözhetetlennek bizonyult, amikor a harc kiterjedt a város alatti alagút és csatornarendszerre is. Saját elhárító alakulata volt, amit a régi veterán rongyos bajtárs, Gyulai Molnár Ferenc vezetett. Szekeres százados sikeres orosz nyelvű ellenpropagandát szervezett. A Vannay különítmény által védett szakaszokon hangszórók harsogták: Itt a Vannay különítmény harcol, foglyot nem ejtünk és nem hátrálunk! Az alakulat fiatal, lánglelkű önkéntesei többnyire az utolsó szálig elestek! A 70 éves Prónay Pál a Trianoni gyalázatot elutasító Lajta Bánság létrehozója, egykori Rongyos Gárda alapító, kinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Sopron magyar terület maradt, maga köré gyűjtötte sok vihart megélt ősz bajtársit. Az öldöklő harcokban parancsnokukkal együtt csaknem valamennyien elestek! Prónay egész életét a magyarság védelme töltötte ki! Nem tűrt megingást, a kishitű fellazítókkal még 70 évesen is párbajozott! Az egyház tagjai sem a most boldoggá avatott Sára nénikből álltak, aki szökött munkaszolgálatosokat (azaz műszaki feladatra behívott katonákat), főleg zsidókat rejtegetett! Kun Péter csuháján pisztolytáskával, övében kézigránátokkal közelharcban védte híveit, templomát!
Megemlítendő még, hogy a Várban rekedt egy román harci csoport is, akik nem fogadták el királyuk árulását, és német valamint magyar bajtársaikkal együtt vonultak vissza, folyamatosan harcolva. A román harci csoport kitörés utána sorsa ma még kevésbé ismert. Ugyanakkor egy székelyudvarhelyiekből álló zászlóalj is harcolt még január elején, a budai oldalon, aki – Ungváry Krisztián. „Budapest ostroma” című tanulmánya szerint, látva az óriási túlerőt, átálltak az oroszokhoz. Kiemelendő még a műszaki egyetem hallgatóiból álló különítmény, többségük szintén hősi halált halt. (A műszaki egyetem később is bizonyítja a nemzet iránti elkötelezettségét, a többnyire budai magyar és sváb családból származó hallgatók innen indítják el az 1956-os forradalmat!) A védők összetétele, mint azt láthattuk, igen vegyes volt. Voltak nagy harci tapasztalatokkal rendelkező magyar és német alakulatok, SS hadosztály töredékek, nyilaskeresztes katonák és önkéntesek. Várták a felmentésükre érkező csapatokat, kitartottak a végsőkig! A védelem parancsnokai Karl-Pfeffer Wildenbruch és a magyar Hindy Iván tábornokok voltak. A támadók háromöves gyűrűt vontak a budai Vár köré. A 30-40 km vastag gyűrűt, közel fél millió ember alkotta! A kép itt is igen vegyes volt. A támadó hadműveleteket Malinovszkíj és Tolbuhin marsallok irányították, páratlan kegyetlenséggel és saját alakulataiknak sokszor értelmetlen feláldozásával! Gyengébbek kedvéért ismételjük meg: közel félmillió orosz a Budai Vár körül. A Várban maradt harcosok száma, a kitörés idején, kb. negyvenezer, ebből nagyjából fele-fele arányban német és magyar katonák. (A németek talán pár ezerrel többen voltak.)
 |
| Szovjetek az Országháznál, 1945. januárjában |
Felmentési kísérletek
Korunk liberális történészei és a hűség, becsület valamint hősiesség szavak iránt érzéketlen fogyasztók általában fejünkhöz vágják, hogy Hitler szándékosan véreztette ki Budapestet, valamint, azt, hogy nekünk is úgy kellett volna cselekednünk, mint a románoknak, vagyis támadjuk hátba német bajtársainkat és alkudozzunk az orosszal. Az ilyen gyenge jellemek, nem képesek megérteni fenti szavak igazi jelentését
Ennek is köszönhető, hogy a szándékos kivéreztetés, és a felmentési kísérletek hiányának legendája ennyire beivódott a köztudatba. Ez, persze nem igaz. Hitler már decemberben átirányítja a nyugati harccsoportjait Magyarországra, január és február tájékán rengeteg alakalommal kísérlik meg a Budára való bejutást. A 96. német gyaloghadosztály rohamcsónakokkal átkelt a Dunán. Az oroszok hátában létrehozott két hídfő kialakításában a magyar hungarista Pilisi Ney Károly harccsoportja, mely hungarista önkéntesekből állt, igen jelentős szerepet vállalt. A Regiment Ney nevet viselő páncélgránátos dandár zászlóaljait a Wiking és a Totenkopf SS páncélos hadosztályokhoz osztották be. A támadó csapatok élén haladva kivívták a Gerecse, Bicske, Zsámbék körüli harcokban a norvég önkéntesekből álló Wiking hadosztály tiszteletét és a Harkovi harcokban kitüntetett Totenkopf páncélosok csodálatát! A Ney Károly hungarista különítménye megtett mindent ami az embertől megtehető! Nem rajtuk múlott a felmentés kudarca. Az üzemanyag utánpótlás elakadt Komárom körül, amerikai bombatalálatok érték az üzemanyagot szállító uszályokat. A páncélosok tehát nagyjából Mány, Zsámbék, Tinnye térségében üzemanyag hiányában kénytelenek voltak megállni. A felmentési kísérlet kudarcának híre természetesen a védőkhöz is eljutott. A 13. német páncélos hadosztály parancsnoka, Schmidhuber vezérőrnagy ennek hatására egy kitörési tervet dolgozott ki, de ekkor Hitler parancsba adta, hogy a várost (a Budapest erődöt) tartani kell és megtiltotta az esetleges kitörést.Volt szerencsém találkozni, még 1999-ben egy egykori SS-katonával, aki a megemlékezésekre érkezett Budapestre. A veterán, aki maga is részt vett a felmentési kísérletekben, elmondta: „Rádión jött a parancs: vissza kell vonulni, százada kapta feladatul, hogy fedezze a visszavonulást. Szörnyű érzés volt bajtársait veszni hagyni a vörös katlanban, állította a most már ősz hajú, de még mindig acélos tekintetű veterán! A visszavonulási parancs oka az volt, hogy a Leibstandard, Wiking és a Totenkopf páncéloshadosztályok és a 2. magyar páncéloshadosztály, mely késként behatolt a szovjet bolsevik tengerbe, üzemanyag hiányában mozgásképtelen lett és bennrekedt a gyűrű vastag falában. A felmentési kísérlet miatt tovább az oroszok a – későbbi felmentési kísérleteket megelőzve – tovább erősítették a gyűrűt Gárda hadosztályokkal, hogy a fölényük 3 -12 szeres volt mindenütt!” Így a felmentés elakadt, a Budavár területére szorult védősereg tartalékai végképp elfogytak! 1945. február elejére a védősereg végképp reménytelen helyzetbe került. Lőszerből és élelemből az utolsó tartalékokat osztották ki a katonáknak. A Vérmező elvesztése után az utánpótlást szállító repülők nem tudtak többé leszállni, ezáltal nyilvánvalóvá vált a vég. Csak idő kérdése volt, hogy az Alagútban berendezett főparancsnokság körül egyre szűkülő területet védő, február 10-én még mindig 43 ezer főt számláló német-magyar védősereg végleg kifogyjon a munícióból és az élelmiszerből.
A
kitörés
Mint említettük, a Várban maradt katonák összlétszáma kb. negyvenezer. A Vár
körül pedig háromszoros ostromgyűrűben, gyilkolásra készen, mintegy félmillió
orosz katona. A felmentési kísérletek kudarcával, az utánpótlási vonalak is
elakadtak, így február 11.-én, 17 óra 50. perckor mikor már a lőszer is fogytán
volt, a német parancsok, Karl Pfeffer Wildenbruch rádión a következő üzenetet
küldte parancsnoksága felé: „Élelmiszerünket
felhasználtuk, az utolsó töltényünk csőre töltve. Budapest védői választhatunk
a kapituláció, vagy a harc nélküli lemészárlás közt. Az utolsó harcképes német
részekkel, honvédekkel és nyilaskeresztesekkel együtt offenzív módon új harci,
és ellátási bázist keresek. Február 11-én a sötétedés beálltával kitörök. Kérek
felvételt Szomor-Máriahalom térségében.” |
| Karl-Pfeffer Wildenbruch |
19.45-kor Wildenbruch visszavonhatatlanul kiadta a parancsot a kitörésre. Az akció előkészítéseként egy német kommandó magyar segítséggel lefegyverezte a Széll Kálmán tér (mai Moszkva tér) orosz őrségét. 23 900 német katona (ebből 9 600 sebesült) és 20 000 magyar (2000 sebesült), szinte nehézfegyverek, és páncélosok nélkül indult meg a jelre.
A kitörés előtt Vannay László a városmajori templomban beszédet intéz embereihez. Aki hallotta, minden szavára emlékszik, még évtizedekkel később is: „Fiaim! Ma lehúzott gatyával kapott el bennünket az ellenség. Kivertek minket állásainkból, még a sebesültjeinket is hátrahagytuk. Most a ti vacsorátokat eszik, a ti borotokat isszák és a magyar lányokat becstelenítenek. Ez a harc nem lesz sétaút. Készüljetek a vérnászra, talán a halál a jegyesetek”
A kitörés előtt így hangzott Hindy István vezérezredes - a magyar védők parancsnoka - rádióüzenete: „A királyi palota kiégett romjai között körülzárt bennünket az ellenség. Elegendő élelmünk és vizünk hetek óta nincs. Sorsunkat az Istenre bíztuk. Ha túlélitek ezt a poklot, gondoskodjatok hozzátartozóinkról!”
 |
| Hindy Iván |
 |
| A Bécsi-kapu |
Egyes kutatók, és túlélők szerint több jel arra utal, hogy a kitörés főbb irányait, és az első hullám időpontját elárulták, mert az első méterek után minden addigit felülmúló szovjet tüzérségi pergőtűz fogadta a Bécsi kapu téren a kitörőket. Szakértő kutatók és túlélők szerint a kitörés főbb irányait és idejét a szovjetek tudták. Már az első métereken minden addigit felülmúló tűz fogadta a Bécsi Kapu téren kitörőket. A Széll Kálmán és a Széna tér körzetében kegyetlen közelharc kezdődött a beásott, elrejtőzött szovjetekkel, akik csak nehezen adták fel állásaikat. Ráadásul erős egységekkel, tüzérséggel, páncélosokkal töltötték fel a kialakított három védelmi övet, amelyekkel gyakorlatilag elzárták az összes lehetséges útirányt. Lesben állva várták az utcákon közeledő tömeget, hogy a kellő pillanatban gyilkos tűzzel árasszák el. A hátrébb jövők már hullahegyeken, nyöszörgő haldoklókon gázoltak át miközben golyószórók kelepeltek, aknák robbantak, lövedékek fütyültek mindenfelé. Kapualjtól kapualjig, fától fáig, romtól romig ugráltak előre a kitörni igyekvő katonák, miközben tüzeltek, ameddig futotta a töltényből. Aztán igyekeztek az elesett szovjetektől orosz géppisztolyhoz jutni, mert ahhoz lehetett lőszert is szerezni. Itt, és a Széll Kálmán téren óriási emberveszteségeket elszenvedve verekedték keresztül magukat, és a Budai hegyek irányába folytatták útjukat.
A Vannay különítmény az Ostrom utcában gyülekezik. Legnagyobb veszteségeket elszenvedett alakulat, de a legrugalmasabb és a leghatékonyabb. Már régen áttértek az orosz felszerelésre, mert abból volt utánpótlás.Létrákat hoznak magukkal a harckocsi árkok áthidalására. Alig 200-an vannak csupán. Az oroszok világító rakéták százait lövik az összevonási pontok fölé és gránátok ezreivel árasztják el a kitörési pontokat, útvonalakat. Ezrek esnek el az első órában!
Első hullámban a Vannay különítmény hungaristái és a 8. Florián Geyer SS lovashadosztály halad. Iszonyatos áldozatok árán tért nyertek a Szilágyi fasorig, ahol ismét elakadnak a II. gyűrű orosz erődrendszerében. Helmut Wolf a Feldherrhalle páncélosgránátos hadosztály alezredese parancsot ad, hogy a Vérmező-Kékgolyó utca felé kísérelje meg az áttörést. Itt váratlanul siker koronázza a kitörést. Hajnalra Budakeszi feletti magaslatokig jutnak, a Wolf csapat létszáma kb. 3500 fő.
A kitörés lendülete, energiája sokkolta az orosz csapatokat is. Különösen hatott, hogy nem áll le a kitörés az első hullám teljes lemészárlása után sem. A pánik helyenként elterjedt a gyűrű mélységében is. A kitörés útjába eső erődnek átalakított házak elfoglalásakor bajtársaik hullahegyein átjutó és kézigránátokkal utat nyitó behatolók elől gyakran a harmadik, negyedik emeletről az utcára vetették magukat az oroszok! Február 12-én reggel sűrű köd ereszkedett le a Budai hegyekre. Svábhegy, Remetehegy, Hármashatár - hegy körzetében 2 - 3 ezres csoportokban a kitörés eredményeként 15 -20 ezer kitörésben résztvevő kijutott a Budapestet övező hegyekbe, erdőkbe. Sajnos közülük nem sokan érhették el a megmenekülést jelentő német vonalakat, az oroszok, a magyar áruló partizánok helyismeretének segítségével rendre lemészárolták őket. A felszíni kitöréssel párhuzamosan az Ördög -árok csatornájában Helmut Dörner SS ezredes vezetésével egy 500 fős rohamosztag indult el, hogy az orosz gyűrűt hátba támadva segítse annak feltörését. Kicsit később elindultak az aknavetőket és lőszert cipelő rohamosztagosok második hulláma. Ezt követte a német és a magyar vezérkar. Hindyvel tartott felesége is. Az árok vize megduzzadt a sok bepréselődött embertől, egyre nehezebb lett az előrehaladás. Ursdau Lindena alezredes IX. SS hegyihadtest vezérkari főnöke különítményeivel a mai Körszálló környékén bekapcsolódik a harcokba. Sérülten fogságba esik a harcok során. Az Ördög -árok kijáratát olyan mértékben tűz alatt tartották az oroszok, hogy képtelenség volt a felszínre jönni. A Hűvösvölgyi út alatti főcsatornából a Budakeszi útra, illetve az alatta lévő kisebb szelvényű csatornába kényszerültek és itt jöttek fel a Budakeszi úton.
A kitörésben részt vevők közül csaknem húszezren elestek. Az elfogott SS-katonákra, az orosz és ukrán önkéntesekre, továbbá a járóképtelen sebesültekre biztos halál várt. A szovjet csapatok a kitörés elhárítása után sok esetben kegyetlenül bántak a hadifoglyokkal. Számos visszaemlékezés számol be ezekről az esetekről, tömeges kivégzések is előfordultak. A fogaskerekű vasút töltésén tucatszám feküdtek a feltartott kezű német hullák, de nem járt jobban a Perbál mellett magát megadó háromszáz SS-katona sem, akiket néhány órával később kivégeztek. A hátrahagyott sebesülteket több esetben harckocsival taposták el, de előfordult az is, hogy a járóképtelen sebesülteket benzinnel lelocsolták és elégették. Az oroszok dühét az okozta, hogy az ostrom alatt, a háztól házig tartó kegyetlen küzdelemben maguk is igen jelentős veszteségeket szenvedtek, ráadásul rengeteg idejüket rabolta el a főváros bevétele. Kevesen tudják, de a kitörés áldozatai közül sokan ma is ott nyugszanak, ahol 70 éve elestek. A Rózsadombon például az építkezéseken és földmunkákon számos helyen a mai napig kerülnek elő emberi maradványok.
Pfeffer-Wildenbruch, miután nem sikerült elérnie az Ördög-árokból kivezető kijáratot, a Budakeszi út egyik villájában szovjet hadifogságba esett. A német parancsnoki törzset a villában körbe kerítették lövegekkel és páncéltörőkkel felszerelt oroszok. Megadták magukat. A felszínen is egyre felülkerekedett az orosz túlerő.
Kútvölgy közelében elesett rohamcsapata élén Vannay László. Ezreket morzsolt fel az újabb és újabb orosz akadályokon való áthaladás. 1945. február 13-án még mindig szórványos, de igen heves harcok folytak a Budai hegyekben. Az összesen negyvenezer főnyi magyar és német katonából álló védőseregből, alig 700-an érték el a német vonalakat. Többségük, mintegy 80%-uk hősi halált halt, akadtak, kik hadifogolytáborba kerültek, s végül a szerencsésebbek civil ruhát öltve, elvegyültek a lakosság között. A kiürült várba óvatosan kezdtek beszivárogni az oroszok. Utána elkezdődött a féktelen szabadrablás. A vár kazamatáiban maradt sok ezer sebesült ügyét úgy oldották meg, hogy néhány benzines hordót legurítottak és kézigránátot dobtak utána! Sokszor vasutasokat, villamoskalauzokat mészároltak le százával, mert egyenruhájukat pártszolgálatos uniformisnak nézték. A Várban berendezett hadikórház az oroszok érkezésekor tele volt mozgásképtelen sebesültekkel. Az oroszok egyszerűen lángszóróval égették őket halálra. A magyar nők számára megkezdődött a rémálom, szinte nem volt olyan nő, legyen az nyolc, vagy nyolcvan éves, akit ne erőszakoltak volna meg az oroszok. A magyar női lakosság mintegy 70% lett szifiliszes! Amit csak lehetett kiraboltak, felgyújtottak a vörös barmok, híres magánkönyvtárak lapjai végeztés seggtörlőként, múzeumok felbecsülhetetlen kincsei kötöttek ki Szovjetunióban.
A kitörés első perceiben-óráiban estek el a legtöbben. Mintegy ötezren a Széll Kálmán és Széna tér, illetve a Margit körút térségében, valamint az innen kivezető utakon, kapualjakban lelték halálukat. Másnap és a következő napokban a még élő sebesülteket, elfogottakat a „felszabadító" szovjet katonák agyonlőtték. A budai erdőkben elfogott mintegy háromezer német és magyar katonát is a helyszínen vagy a kihallgatásukat követően - nem törődve a hadifoglyok helyzetét szabályozó genfi nemzetközi egyezménnyel - agyonlőtték. Sokukat előtte meg is kínozták.A Vár pincéiben, kazamatáiban maradt 12 ezer főnyi sebesült sorsa még elborzasztóbb. A pincékbe berontó szovjet katonák azonnal elvitték az áramot szolgáltató aggregátort - volt akit a teljes sötétség a műtőasztalon ért. A felszabadítók ezután lángszórócsapást mértek a kazamaták bejárataira és kézigránátokat dobáltak be. Csak a volt Honvédelmi Minisztérium pincéiben háromezer sebesült halt tűzhalált vagy fulladt meg. A mai Széchényi könyvtár alatti német kórház egyes kórtermeibe is kézigránátokat dobáltak be, több ápolónőt megerőszakoltak, majd megkéseltek. A HM melletti kórház járóképtelen sebesültjeit az utcára rángatták ki, majd harckocsival tapostatták el őket. A citadella körül még hetekig is látható volt kb. 5000 német halott. Ők az SS tagjai voltak, fogságba estek, de nem volt irgalom lefejezték őket és diadalként kitűzték fejüket.
A budai erdőkben, a Tabánban és a várban még napokig folyt a hajtóvadászat a lőszer nélküli német és magyar katonákra. A budai hegyeken keresztül menetelő német és magyar katonáknak 30-35 kilométert kellett volna megtenniük a német vonalakig a szovjet ellenőrzés alatt álló területen. A sokszor helyismerettel sem rendelkező katonák hamar kifogytak az élelmiszerből és a munícióból is, helyzetüket nehezítette a kemény fagy és a helyenként 20-30 cm mély hó is. Nem csoda, hogy a fáradtságtól, kialvatlanságtól és éhségtől elcsigázott katonák közül többen megőrültek vagy öngyilkosok lettek, a többség pedig szovjet fogságba esett, vagy a szovjet alakulatok végeztek velük, valóságos hajtóvadászatot rendezve.Budajenő egykori levente lőterén - ez ma sportpálya - a német 13. páncélos hadosztály elfogott katonáival megásatták sírgödrüket, aztán a partoldalról belelőtték őket. 13 tetemet találtak ott nemrég a sírfeltárás során, de valószínűleg fekszenek még német és magyar katonák a futballpálya más része alatt is. Korábban a Kápolnánál emeltek ki 20 tetemet.
A hadifoglyok közül, akiket mégsem végeztek ki nyomban, Sóskúton gyűjtötték össze. Később közülük ötezer a bajai táborból Vaskútra vezető „halálúton” vesztette életét. A menetben lemaradókat az őrök főbe lőtték, emléküket ma mindössze egy kereszt őrzi. A hadifoglyok közül a fegyveres SS-eket, a nagyrészt orosz és ukrán segédszolgálatosokat és a sebesülteket azonnal kivégezték.Az oroszok a sajátjaikkal voltak a legkegyetlenebbek, noha tudták, hogy volt idő, amikor az átállás volt a biztos halált jelentő német fogolytáborok kikerülésének egyetlen módja. Őket karddal szerették összeszabdalni, mielőtt agyonlőtték volna. Aki tehát a német egyenruhások közül nem németül válaszolt, azonnal megölték.
Az elhúzódó ostromot azzal magyarázták a felső vezetésnek, hogy nagy létszámú a védősereg. Ennek megfelelően sok hadifoglyot követeltek, így mindenkit összeszedtek, civil, öreg, nyomorék, csak a darabszámot nézték. Ennek a vörös hordának áll ma az emlékműve a budapesti Szabadság-téren, miközben a kitörés hőseire emlékezőknek az üldöztetés, elhallgattatás, és a zaklatás jut osztályrészül. Akárcsak a kommunizmus idején! A győztes szovjet hadsereg vezetői tíznapos szabad rablást engedélyeztek. Százezer számra erőszakolták meg a nőket, és vittek minden értéket. A Szovjet hadvezetés hetvenezer hadifogoly ejtését írta elő. De az ostrom során a nyolcvanezres védőseregből csak 20 000 fő katonát ejtettek fogságba, a többit megölték. Rettentő nehézségekkel kellett szembenézni a civil lakosság is, melynek vesztesége az ostrom alatt (fegyveres támadás, éhezés, üldöztetés miatt) és után (hadifogság és „málenkij robot”) elérte a 100 ezer főt. Budapest lakói közül 50 000, vagy annál is több civilt hajtottak el évekre hadifogságba. A város lakossága az ostrom elől elmenekülőket is beleszámítva az 1944. áprilisi 1,2 millióról 800 ezerre csökkent. Különösen nagy volt a veszteség a belső kerületekben: az I. kerület lakossága például a felére csökkent, ép ház alig maradt. A főváros házainak 73%-a maradt ép, a többi részben vagy egészben megsemmisült. Nagy károkat szenvedett a közműhálózat, a tömegközlekedés, a főváros hídjait pedig fölrobbantották a Pestről Budára visszavonuló németek.
A támadó szovjet csapatok vesztesége 400 000 halott és sebesült.
 |
Katonasírok a Budai-hegységben |
Otto Wöhler, a Dél-Hadseregcsoport főparancsnokának üzenete a kitörésben részt vevők felé:
"Német katonák! Magyar fegyvertársak! Abban a pillanatban, amikor hősi harcotok véget ér és katonasorsotok beteljesedik, köszönt benneteket még egyszer a hadsereg és a hon! Hálával és mély tisztelettel hajol meg Németország és Magyarország hős fiai előtt. Eskütökhöz híven az utolsó lélegzetig és a végső odaadásig kockáztattátok életeteket. Egyenlőtlen harc volt, amit többszörös túlerő ellen kellett vívnotok; s ez annál magasabbra emeli példamutató vitézségetek. Kötelességtudatotok és állhatatosságotok lehetővé tette a vezetésnek és a csapatoknak, hogy a nyugat-magyarországi arcvonalon harci intézkedéseket hajtson végre az ellenség ellen, amelyek meghiúsítják azt a tervét, hogy az egész hadszínteret összeomlassza, hogy Magyarországot lerohanja és Bécs alá vonuljon. Húsz szovjet hadosztályt, több nehézfegyver-seregtestet és megközelítőleg ezer repülőgépet vontatok magatokra és kötöttetek le. Eredményes védekezésetek jelentősen meggyengítette az ellenség harci erejét. Minden vöröskatona, akit leterítettetek, minden páncélos, amelyet megsemmisítettetek, minden repülő, amelyet lelőttetek, gyengítette az ellenséget, amely a német és a magyar nép megsemmisítésére özönlik előre. A történelem magasabbra fogja értékelni a kultúra- és néppusztító bolsevizmus elleni hajthatatlan ellenállásotokat annál a katonai sikernél is, amit minden idők egyik legnagyobb városharcában vívtatok ki, s idealizmusotokat, amellyel a keleti sztyeppe-özön elé álltatok. Budapest védőrsége mindig a kötelességteljesítés ragyogó példaképe marad az európai nemzetek közössége számára. Felrázó példátok elátkoz minden gyáva lemondást, emberi nagyságotok a jövő forrása, dicsőséges tetteitek az életet jelentik. Olyan szellemet tanúsítottatok, Budapest katonái, amely által Németország és Magyarország ismét új magasságokba emelkednek fel. Nagyon reméljük hogy egykor majd viszontlátjuk egymást egy nagy, szabad hazában. Tiétek segítő kezünk bajtársak, kik áttörtétek a Budapest körüli gyűrűt! Üdv és hűség a Führernek! Üdv Magyarország Nemzetvezetőjének!"
Videón itt:
Otto Wohler üzenete a kitörők felé
 |
| Német katonák Szomornál |
A kitörés
Hagyaték - Állva meghalni - Budapest ostroma
Világpanoráma - A kitörés
További képek, Budapest ostromáról:
