Az 1. magyar hadsereg létszáma 1944 augusztusában elérte a 200 000 katonát, és berendezkedtek a kiépített védelmi vonalakban, egészen a Hunyadi-vonalig, amely a legkülső, már a határokon kívül létesített elő-akadályrendszer volt, a Kárpátok keleti oldalán. A szovjet haderők nem tudták áttörni a magyar állásokat – mivel az 1. hadsereg október 17-éig tartotta a Kárpátok védvonalait – hanem Románia átállását (az ellenséges haderőkhöz (1944.augusztus 23)) követően megkerülték azokat.
Az ország belsejének egyik legfontosabb védelmi állásának, a Margit-vonalnak a létesítését 1944.szeptember 22-én rendelték el. Nyugati szektorát a Drávától Balatonszentgyörgyig, keleti szektorát Balatonvilágostól a Velencei-tó érintésével Érdig építették ki. A főellenállási öv és a második védőöv 16-20 km harcászati mélységben épült ki. A védőövek lövész- és összekötőárkokból, körvédőképes támpontokból, faföld és beton kiserődökből álltak, amelyeket mű. zárakkal, aknamezőkkel, harckocsi-akasztókkal, drótakadályokkal is védtek. A védőövek előtt átlagosan 5 m széles, 3 m mély harckocsi-árok volt.
Budapest pesti oldalát az Attila-vonal védte, az északi országrész védelmi állása a Karola-vonal volt.
Magyarországon a szovjet 2. és 3. Ukrán Front hadseregei álltak szemben a német és magyar hadosztályokkal.
1944. október 9 - 26 között a szovjet csapatok Debrecen térségében óriási páncélos ütközetet vívtak a német-magyar haderőkkel, közel 3 hétig tart a világháború egyik legnagyobb tankcsatája. Az ütközet bár szovjet győzelemmel végződött, de a Kárpátokban harcoló 1. magyar hadsereg visszavonulási útjának biztosítása sikerült a német-magyar erőknek. A szovjeteknek kitűzött céljukat: a Dél Hadseregcsoport zömének bekerítését és szétzúzását sem sikerült végrehajtaniuk.
A Vörös Hadsereg ezután elfoglalja a Tiszántúlt, november elején megjelenik az első szovjet páncélos Budapest határában. Karácsonykor bezárul az ellenséges gyűrű a főváros körül, kegyetlen városharc veszi kezdetét. Utcáról utcára, házról házra, több esetben emeletről-emeletre kellett megküzdeni a szembenálló feleknek. Budapest ostroma több mint 100 napig tartott, az anyagi - emberi károk és veszteségek leírhatatlanok voltak, a főváros 1945.február 13-ára virradóra esett el.
A „Konrad” hadműveletek célja: a budapesti katlannal való harcászati összeköttetés - kudarcba fulladt. Bár a német és magyar csapatok 20 km-re megközelítették Budapestet, a szovjet gyűrűt áttörni nem tudták.
Eközben a német-magyar csapatok, január 22-én visszafoglalják Székesfehérvárt és a szovjeteket egy szakaszon egészen Dunapenteléig szorítják (mai Dunaújváros). Székesfehérvár többször cserél gazdát, hol a szovjetek, hol a német-magyar haderők birtokolják. Fejér megye székhelye a budapestihez hasonló súlyos helységharcokat él át, lakossága hónapokig szenvedi a háború borzalmait.
Március 6-án indul meg hazánkban német-magyar részről az utolsó támadó hadművelet „Tavaszi Ébredés” fedőnévvel, melynek célja a Dunántúlnak az ellenséges haderőtől való megtisztítása lett volna. A szovjetek értesültek a készülődő tervről és mély, több vonalas védelmi állásokat építenek ki. 1 km-re átlagosan 6-700 aknát telepítenek, de a fő arcvonalra helyenként 2700 akna kerül kilométerenként. A német páncélos ékek a Balaton és a Velencei-tó között áttörtek, s március 15-éig elérték a Gárdony–Mezőkomárom–Simontornya–Sárkeresztúr–Börgönd–Enying vonalat, de a Dunát sehol. A német páncélos erők felmorzsolódtak az egymás mögött több km mélységben kiépített szovjet páncélelhárító zárakon, sok harckocsi akadt el az olvadó, vizenyős területen. A harcászati meglepetés hiánya, az erősen felázott talaj, az elégtelen tüzérségi lőszerkészlet, a légi fölény nélkülözése és a szovjet 3. Ukrán Front csapatainak kiválóan megszervezett, mélyen tagolt védelme mind közrejátszott abban, hogy a 6. (SS-) páncéloshadsereg 1945. március 16-án még igencsak távol állt kitűzött céljától, a Dunától. A 3. Ukrán Front a „Tavaszi Ébredés” során összesen 32 ezer 899 főt, ebből 8492 halottat és eltűntet veszített. A német-magyar seregtestek (a szovjet adatok szerint) 45 ezer főt vesztettek-de ennek ellentmondanak a német források (kevesebb halottról esik szó).
A „Tavaszi Ébredés” március 15-i elakadása után, március 16-án a szovjetek megindították utolsó támadó hadműveletüket, a „Bécsi és pozsonyi hadászati hadműveletet”. A művelet célja: Magyarország teljes területének birtokbavétele, a német Dél Hadseregcsoport szétverése és április 4-re Bécs bevétele. A két Ukrán Front létszáma itt már közel félmilliós nagyságrendű volt, szemben a német-magyar csapatok pár tízezres létszámával. Az egyenlőtlen küzdelemben a többszörös túlerővel szemben a végsőkig kitartottak, de folyamatos visszavonulásra kényszerültek a német és magyar alakulatok.
Március 23-ára elesik Székesfehérvár, a reggeli órákra egész Fejér-megyét elhagyja a német 6.hadsereg. Ezzel egyidőben, március 23-án elesik Veszprém, és a Balatonfűzfő–Székesfehérvár között kiépített Olga-állással és a Veszprém–Zirc–Kisbér vonalon húzódó Klára-állás déli szektorával együtt. A Klára-állás a fent említett Margit-vonal kiegészítő védelmi vonala volt: második állásának jobbszárnya a Veszprém-DNy – Csatárhegy – Nemesvámos – Veszprémfajsz – Alsóörs vonalon épült ki.
A Vörös Hadsereg északi frontvonala már megközelítette Berlint, de hazánkban még mindig csak Szombathelynél jártak március 29-én. A Margit-vonal nyugati szektorát csak március 30 és április 1 között tudták áttörni. Az összefüggő arcvonal április 7-9-én elhagyja az akkori Magyarország területét, az utolsó harci cselekmények április 12-én érnek véget hazánkban. A 2. és 3. Ukrán Frontnak tehát se a 6. német hadsereg bekerítése, se Bécs határidőre történő bevétele nem járt sikerrel.
********************************************************************************************
Annak idején, 1944-ben a szovjeteket meglepte, milyen ádáz ellenállás fogadja őket Magyarországon. 1943 nyarától a vörösök már megszokták, hogy gyorsan, majdnem akadálytalanul nyomulhatnak előre. A román árulás után, 1944. augusztus 23-a után, azt hihették: A Kárpát-medence már nem számít akadálynak.
És mégis: A 2.világháborúban, a szovjet határokon kívül a legtovább tartó, legsúlyosabb, legnagyobb áldozatokkal járó ütközeteket az akkori Magyarország területén kellett megvívnia az akkor már északon Berlint megközelítő szovjet hadseregnek. Az oroszok több mint fél évet veszítettek magyar földön, ahol 1944-45 folyamán megrekedtek. Több óriási csatára kényszerültek, hatalmas áldozatokkal. A tordai, debreceni páncélos csata még a szovjetek szerint is a legnagyobb páncélos ütközetek közé sorolható. Budapest ostroma óriási szovjet erőket kötött le, ilyen városharcot sehol sem vívtak, még utóbb Berlinben sem. Székesfehérvárért vívott kegyetlen harc és a Dunántúl hadműveletei is több hónapig hátráltatták a szovjeteket. A Vörös Hadsereg Németországban Berlintől már csak 65 km-re járt, de Magyarországon a Kárpát-medencében még Szombathelyt sem érte el. Sztálin Roosevelt amerikai elnökhöz címzett egyik levelében a balatoni csatát a 2. világháború egyik legnagyobb ütközetei közé sorolta. A szovjetek a Kárpát-medencében temethették álmukat, hogy kijutnak a Rajnáig.
**********************************************************************************************
Források:
Arcanum.hu
Ungváry: Budapest ostroma
Wikipédia
Lattenstein Dániel: A Vörös Hadsereg jelenléte Székesfehérváron
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése