Népbírósági perek a 2.világháború után

A magyar népbíróságokat 1945-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy a győztesek ítéleteikkel felelősségre vonják a második világháború idején általuk háborús és népellenes bűnöknek minősített cselekmények valódi vagy vélt elkövetőit.

A háborús bűnösök felelősségre vonása elképesztő gyorsasággal vette kezdetét: még Budapest ostroma javában tartott, amikor az első népbírósági ítélkezésre sor került. 1945. február 3-án ítéltek halálra Pesten egy keleti fronti munkaszolgálatos egység három keretlegényét egynapos tárgyalás során. A Zeneakadémia kis-előadói terme zsúfolásig megtelt az 1945. február 3. napi ítélethirdetéskor. A népbíróság mindhárom vádlottat bűnösnek mondta ki az ellenük felhozott vádakban, és kötél általi halálra ítélte őket. Haynalt távollétében, hiszen Argentínába szökött, és ott is halt meg 1963-ban. Vas Zoltán, a BNB kommunista párti tagja az elítélteket – nyakukba akasztott kötéllel – egy teherautó platójára állítva, majd alóluk a gépkocsit kihajtatva akarta felakasztatni. Végül bitófa hiányában, rögtönzött megoldásként mégis a lámpavas mellett döntöttek.
A kegyelmi kérvények gyors elbírálását követően kettejükön az ítéletet már másnap végrehajtották: az Oktogon lámpavasaira húzták fel őket, a fronttól alig néhány kilométerre:Szivóst és Rotyitst február 4-én, dél körül vezették ki az Oktogonra, ahol ezres nagyságú tömeg gyűlt össze. Elsőnek Szivós Sándor került a lámpavasra, a zsineg azonban elszakadt. Össze kellett csomózni, és Szivóst visszasegíteni a helyére. A második kísérlet sikerült. Hóhér egyébként nem volt, ezért az elítélteket egy székre állították, azután pedig az egyik őr kirántotta alóluk azt. A végrehajtás után a teret megtöltő tömeg megéljenezte az újfajta igazságszolgáltatást, azután botokkal, ernyőkkel nekiesett a lámpavason himbálódzó hulláknak, és ütlegelni kezdte azokat. Azonban a németek a budai várból felfedezték a tömegcélpontot, és tarackokkal lőni kezdték a teret és környékét, így hamarosan csak a két hulla maradt az Oktogonon.
Esetükben nem is a bűnösség megállapítását érte kritika (az alájuk rendelt „muszosokat” ugyanis a halálba hajszolták), hanem magát az eljárást, ugyanis a népbíróságokról szóló kormányrendelet csak február 5-én lépett hatályba. A jaltai konferencia is csak február 9-én mondta ki, hogy a háborús bűnösök felett politikai fórum ítélkezzen, amilyen a pártdelegáltakból álló magyar népbíróság is volt. A majd’ harmincezer marasztaló ítéletet hozó népbíróságok ötéves története így kezdetét vette.
Rotyits József  és  Szívós  Sándor 124 rendbeli gyilkossággal vádolt keretlegényeket Vas Zoltán  kezdeményezésére   az   Oktogonon   1945.  február  4-én   nyilvánosan felakasztották:

Szívós Sándor kivégzése az Oktogonon:

                                               Rotyits József kivégzése az Oktogonon:

A Népbíróságok 1950-ig működtek, de a már látókörükbe került delikvensek figyelése, zaklatása és további elkövetők felkutatása azonban ezután is folytatódott, egészen az 1970-es évekig. Számos nagy politikai jelentőséggel bíró koncepciós pert is a népbíróságok bonyolítottak.

Archív felvétel a háborús bűnösök második szállítmányának hazahozataláról itt, a narrátor erős propagandaszöveggel magyarázza a felvételeket:
Háborús bűnösök hazahozatala

A Népbíróságoknak az alapelveik, tevékenységük jogi és eljárási háttere megkérdőjelezhetők voltak, az eljárások jogállaminak semmiképpen sem nevezhetők.
Sokszor olyan bírók hoztak ítéletet, akiknek nem volt megfelelő a végzettségük ehhez. Az ítélkezés hisztérikus légkörben folyt. Szálasi Ferenc egykori nemzetvezetőt még azelőtt kivégezték, hogy kegyelmi kérvényét megtárgyalták volna.Az ügyek jelentős része 1946-ra, túlnyomó része 1948-ra már lezárult.
1945 és 1949 között Soós Mihály kutatásai szerint 59 429 fő került a népbíróságok elé és 55 322 fő ügye le is zárult. A népbíróságok 26 997 főt elítéltek, 14 727 főt felmentettek, 12 644 fő ügye pedig más módon zárult.
A legfontosabb ügyekben eljáró Budapesti Népbíróság statisztikái szerint 1945-1946-ban 202 főt, 1947-ben 33-at ítéltek halálra. 1945 és 1947 közt 127 főt végeztek ki, 1948-ban 33-at.
Összesen: A 477 halálos ítéletből 189-et hajtottak végre. Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek 167 főt (többségük a börtönben meghalt), kényszermunkára 2300 személyt, a többieket hosszabb-rövidebb ideig tartó szabadságvesztésre.


Cikkek a Szálasi-perről:
Szálasi a népbíróság előtt – az egyetlen kivégzett magyar államfő

Szálasi Ferenc kivégzése, 1946. március 12-én.

Kisvideó a kivégzések egy részéről itt:
Szálasiék kivégzése

A  nyilvános   kivégzések   sora,   melyek   a   kommunista   párt akaratából  „népünnepélyekké”   váltak,   még   néhány   évig   eltartott:   „Az új kommunista  közönség  szavalókórusokat alakított, melyek elnyújtva ordították a hóhér  felé: ,,lassan Bogár, lassan Bogár’’. Voltunk sokan, akik interveniáltunk az igazságügyminiszternél,  hogy  ezt  a  barbarizmust  szüntesse  meg.  (...) Mikor emiatt  nála  jártam,  Ries István igazságügyminiszter elutasította kérésemet. Ezt mondta: Kell  valami  elégtétel  a sokat szenvedett  zsidóknak.” emlékezett vissza Sulyok  Dezső  népügyész.

Cikk a Népbírósági perekről:
Az egész Horthy-rendszert ültették a vádlottak padjára


Archív felvétel a Zeneakadémia nagytermében zajló Bárdossy-perről
Bárdossy-per részlet
              

Bárdossy László kivégzése, 1946.január 10-én.

A Budapesti Népügyészség 1945 és 1946-os anyaga majdnem teljesen elpusztult. A későbbi évek anyagaiban olyan selejtezéseket végeztek, hogy néha csak az ügyiratborító maradt meg.

Imrédy Béla: 1946. február 28-án kivégzőosztag végzett vele sortűzzel a Markó utcai börtön udvarán.

   
Több kivégzett vezetőt azóta, 1989 után a Legfelsőbb Bíróság rehabilitált:
Jány Gusztáv: 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság – a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványára – Jányt az ellene emelt vádak alól jogilag felmentette.
Hóman Bálint: 2015-ben jogilag rehabilitálták
Szombathelyi Ferenc: A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1994. március 16-án bűncselekmény hiányában hatályon kívül helyezte az ellene hozott népbírósági ítéletet.

Jány Gusztáv a Népbírósági tárgyaláson és a kivégzésre érkezvén.
Háttérben, egyik katonája sír:

A Gede Tesvérek kiadásában megjelent könyv részletesen foglalkozik a témával.
Fiala Ferenc: Vádló bitófák
 

Emlékplakát a kivégzett vezetőkről:
                  

A "Pannon Front" 29.száma névlegesen sorolja a II.világháborút követően a halálra ítélt és kivégzett magyar vezetőket:

Az 1946-ban Budapesten kivégzett „háborús bűnösök” névsora

vitéz BAKY László, ny. csendőrőrnagy, a Sztójay-kormány belügyi államtitkára. Felakasztották 1946. III. 27-én 8,15-kor, azonosítási száma a rákoskeresztúri tömegsírban: 216

BÁRDOSSY László, 1941. IV. 3-tól 1942. III. 9-ig Magyarország miniszterelnöke, kivégezve golyó által 1946. I. 10-én 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 29

dr. BASCH Ferenc, 1938-tól 1944-ig a magyarországi Volksbund vezetője. Felakasztották 1946. IV. 26-án, 8.15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 266

BEREGFFY Károly vezérezredes, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere, VK-főnök, felakasztották 1946. III. 12-én 15.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 178

dr. BUDINSZKY László, a Szálasi-kormány igazságügyminisztere, felakasztották 1946. III. 9-én 8.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 160

dr. CSIA Sándor, a Hungarista Állam kormányzó tanácsának tagja, felakasztották 1946. III. 19-én 9.45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 186

v. ENDRE László dr., a Sztójay-kormány belügyi államtitkára, 1944. okt. 25-től a Hungarista Állam hadműveleti biztosa, felakasztották 1946. III. 29-én, 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 215

v. FERENCZY László, csendőralezredes, a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere, felakasztották 1946. május 31-én 16.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 338

GÁL Csaba, 1944. november 4-től a személyi ügyek kormánybiztosa, felakasztották 1946. VI. 25-én 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 372

dr. GERA József, a Szálasi-kormány tagja, felakasztották 1946. III. 12-én, 15.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 179

HINDY Iván, vezérezredes, a Budapesti I. Hadtest parancsnoka, a szovjet vörös horda elleni városvédelem vezetője. Felakasztották 1946. VIII. 29-én 15.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 464

HUBAY Kálmán, a Hungarista Mozgalom egyik megalapítója, parlamenti képviselő. Felakasztották 1946. VI. 22-én 9.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 367

IMRÉDY Béla, 1938. május 14. és 1939. február 26. között Magyarország miniszterelnöke. Kivégezték 1946. II. 28-án, 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 139

JAROSS Andor, a Sztójay-kormány belügyminisztere, kivégezve golyó által 1946. IV. 11-én 8.45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 236

KASSAI (SCHALMAYER) Ferenc, radikális jobboldali ideológus, Szálasi kormányában tárca nélküli honvédelmi és propaganda miniszter. Felakasztották 1946. okt. 30-án 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 528

báró KEMÉNY Gábor dr., külügyminiszter Szálasi Ferenc kormányában. Felakasztották 1946. III. 19-én 8.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 285

KOLOSVÁRY-BORCSA Mihály publicista, 1944. október 31-től a sajtóügyek kormánybiztosa. Felakasztották 1946. XII. 6-án 9.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 591

OMELKA Ferenc, újságíró, a Számonkérő Szék vezetője, 1944. október 30-án a hungarista rabok kiszabadítója Vácott, felakasztották 1946. IX. 5- én 8,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 468

gróf PÁLFFY Fidél, a Szálasi-kormány földművelésügyi minisztere. Felakasztották 1946. III. 2-án 8.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 154

RADÓ Endre, csendőrszázados, 1944. november 15. után a Nemzeti Számonkérés Szervezete katonai nyomozó alosztályának parancsnoka. Felakasztották 1946. VI. 18-án 16.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 363

RAJNISS Ferenc, újságíró, vallás- és közoktatásügyi miniszter a Szálasi-kormányban, felakasztották 1946. III. 12-én 9.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 175

REMÉNYI-SCHNELLER Lajos, 1938. március 9-től 1945. március 27-ig pénzügyminiszter, felakasztották 1946. augusztus 24-én 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 457

RUSZKAY Jenő, nyugállományú altábornagy, 1940-től Szálasi segítője, 1945. március 1-től a magyar fegyveres kötelékek felügyelője, felakasztották 1946. II. 22-én 8.15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 366

SZÁLASI Ferenc, Magyarország Nemzetvezetője, a Hungarista Mozgalom megalapítója, 1946. március 12-ig Magyarország miniszterelnöke. Kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15.30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 180

dr. SZÁSZ Lajos, 1944. augusztus 7-től 1945. március 27-ig kereskedelmi- és közlekedésügyi miniszter. Felakasztották 1946. VII. 24-én 8.00-kor, azonosítási száma: 458

SZÖLLŐSI Jenő, a jobboldali parlamenti képviselőkből és felsőházi tagokból alakult Nemzeti Szövetség tagja, hungarista vezető, miniszterelnök-helyettes a Szálasi-kormányban. Felakasztották 1946. III. 19-én 8.15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 184

SZTÓJAY Döme, altábornagy, 1944. március 22-től 1944. augusztus 29-ig miniszterelnök, kivégezve kötél által 1946. VIII 24-én 8.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 456

VAJNA Gábor, a Szálasi-kormány belügyminisztere, felakasztották 1946. III 12-én 14.45-kor,azonosítási száma: 176

v. JÁNY Gusztáv vezérezredes, a 2. Magyar Hadsereg parancsnoka, 1945-ben Nyugatra távozott, 1947-ben hazatért, kivégezve golyó által 1947. november 26-án, azonosítási száma a rákoskeresztúri tömegsírban: 1069

A rákoskeresztúri temető jelenlegi 298-as, 300-as, 301-es és 295-ös számú parcellája helyén található hatalmas méretű tömegsírban — ahol 2-3, egyes helyeken 4 rétegben kaparták el a kivégzetteket — a felsoroltakon kívül az alábbi hungarista mártírok földi maradványai találhatók:

ANDREIKOVICS Béla, felakasztották 1946. IX. 26-án, azonosítási száma: 578

BALOGH István, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 485

BALOGH Sándor, felakasztották 1946. XII. 20-án, azonosítási száma: 617

BARNA István, felakasztották 1946. V. 18-án, azonosítási száma 323

BEDŐ László, kivégezték golyó által 1946. IV. 12-én; azonosítási száma: 243

BECKER Emil, felakasztották 1946. VII. 6-án, a. száma: 399

BINDER László, felakasztották 1946. I. 7-én, azonosítási. száma: 244

BOKSAY István, kivégezve golyó által 1946. IV. 12-én, azonosítási száma: 244

BÓTA Imre, felakasztották 1946. VII. 4-én, azonosítási száma: 393

BOTKA Márton, felakasztották 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 557

CSISZÁR Gábor, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 513

CSORDÁS János, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 483

DUGOVICS József, felakasztották 1946. II. 8-án, azonosítási száma: 98

DUNKEL Károly, felakasztották 1946. IX. 3-án, azonosítási száma: 467

ENCSEY Pál, felakasztották 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 555

FEHÉRHEGYI János, felakasztották 1946. IX. 12-én, azonosítási száma: 476

F.-né PÁL Mária, felakasztották 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 183

HADNATOVSZKY Ferenc, golyó által 1946. II. 20-án, azonosítási száma: 130

HADON József, felakasztották 1946. V. 8-án, azonosítási száma: 296

HAIK József, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 514

JÁKITY Károly, felakasztották 1946. III. 22-én, azonosítási száma: 198

JUHÁSZ István, felakasztották 1946. VIII. 24-én, azonosítási száma: 459

KACSMANN Baritz, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 397

KÉKKŐY Ferenc, kivégezve golyó által 1946. IV. 24-én, azonosítási száma: 264

KOLTAY László, felakasztották 1946. VII. 31-én, azonosítási száma: 436

dr. KONCZ József, felakasztották 1946. III. 9-én, azonosítási száma: 163

KOVÁCS Emil, kivégezve golyó által 1946. V. 2-án, azonosítási száma: 282

KOVÁCS Magdolna, felakasztották 1946. III. 23-án, azonosítási száma: 205

KRAUSZ KÉRI László, felakasztották 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 181

LUKÁCS Ferenc, felakasztották 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 556

LUKÁCS József, felakasztották 1946. I. 2-án, azonosítási száma: 20

MALCSINER Gyula, felakasztották 1945. XII. 31-én, azonosítási száma: 19

MÁZLÓ Ferenc, felakasztották 1946. VI. 7-én, azonosítási száma: 355

MIKHÁZY István, felakasztották 1946. VI. 21-én, azonosítási száma: 365

MOLNÁR István, felakasztották 1946. I. 16-án, azonosítási száma: 51

MONOSTORI Sándor, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 400

NÉGYESSI József, felakasztották 1946. V. 8-án, azonosítási száma: 295

OLÁH János, felakasztották 1946. XI. 4-én, azonosítási száma: 540

ORENDY Norbert, felakasztották 1946. VI. 18-án, azonosítási száma: 364

OROSZ Sándor, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 398.

PÁL Gizella, felakasztották 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 182

PETHŐ Elemér, felakasztották 1946. X. 31-én, azonosítási száma: 538

PETROVICS Ferenc, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 484

POLES István, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 515

RIGÓ Mihály, kivégezve golyó által 1946. II. 20-án, azonosítási száma: 131

SCHRANK László, felakasztották 1946. III. 1-én, azonosítási száma: 155

SCHÜTZ József, felakasztották 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 401

SZ.-né SZABÓ Erzsébet, felakasztották 1946. III. 22-én, azonosítási száma: 199

T.-né DELY Piroska, felakasztották 1946. III. 23-án, azonosítási száma: 201

THÁL György, felakasztották 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 516

TORMA György, felakasztották 1946. IX. 12-én, azonosítási száma: 472

TÓTH RUGGIERO Ödön, felakasztották 1946. V. 13-án, azonosítási száma: 317

VIDA János, kivégezve golyó által 1946. V. 6-án, azonosítási száma: 289

ZIGÓ Mihály, kiéheztetés, 1946. I. 23-án, azonosítási száma: 79

ZSIROS Mihály, felakasztották 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 486

A 2.világháború magyarországi eseményei

Magyarország  1941.június 27-én, Németország oldalán lépett be a 2.világháborúba. Egészen 1944-ig távoli területeken folytak a harcok, Magyarország akkori területét még nem érintették.  A magyar társadalom 1944 előtt még nem érezte a háború valódi következményeit, csupán ízelítőt kapott belőle.
Az  1. magyar hadsereg létszáma 1944 augusztusában elérte a 200 000 katonát, és berendezkedtek a kiépített védelmi vonalakban, egészen a Hunyadi-vonalig, amely a legkülső, már a határokon kívül létesített elő-akadályrendszer volt, a Kárpátok keleti oldalán.  A szovjet haderők nem tudták áttörni a magyar állásokat – mivel az 1. hadsereg október 17-éig tartotta a Kárpátok védvonalait – hanem Románia átállását (az ellenséges haderőkhöz (1944.augusztus 23))  követően megkerülték azokat.   
Az ország belsejének egyik legfontosabb védelmi állásának, a Margit-vonalnak a létesítését 1944.szeptember 22-én rendelték el. Nyugati szektorát a Drávától Balatonszentgyörgyig, keleti szektorát  Balatonvilágostól a Velencei-tó érintésével Érdig építették ki.  A főellenállási öv és a második védőöv 16-20 km harcászati mélységben épült ki. A védőövek lövész- és összekötőárkokból, körvédőképes támpontokból, faföld és beton kiserődökből álltak, amelyeket mű. zárakkal, aknamezőkkel, harckocsi-akasztókkal, drótakadályokkal is védtek. A védőövek előtt átlagosan 5 m széles, 3 m mély harckocsi-árok volt.
Budapest pesti oldalát az Attila-vonal védte, az északi országrész védelmi állása a Karola-vonal volt.

                  

Magyarországon a szovjet 2. és 3. Ukrán Front hadseregei álltak szemben a német és magyar hadosztályokkal.
1944. október 9 - 26 között a szovjet csapatok Debrecen térségében óriási páncélos ütközetet vívtak a német-magyar haderőkkel, közel 3 hétig tart a világháború egyik legnagyobb tankcsatája. Az ütközet bár szovjet győzelemmel végződött, de a Kárpátokban harcoló 1. magyar hadsereg visszavonulási útjának biztosítása sikerült a német-magyar erőknek. A szovjeteknek kitűzött céljukat: a Dél Hadseregcsoport zömének bekerítését és szétzúzását sem sikerült végrehajtaniuk.
A Vörös Hadsereg ezután elfoglalja a Tiszántúlt, november elején megjelenik az első szovjet páncélos Budapest határában.  Karácsonykor bezárul az ellenséges gyűrű a főváros körül, kegyetlen városharc veszi kezdetét. Utcáról utcára, házról házra, több esetben emeletről-emeletre kellett megküzdeni a szembenálló feleknek. Budapest ostroma több mint 100 napig tartott, az anyagi - emberi károk és veszteségek leírhatatlanok voltak, a főváros 1945.február 13-ára virradóra esett el.
A „Konrad” hadműveletek  célja:  a budapesti katlannal való harcászati összeköttetés - kudarcba fulladt. Bár a német és magyar csapatok 20 km-re megközelítették Budapestet, a szovjet gyűrűt áttörni nem tudták.
Eközben a német-magyar csapatok, január 22-én visszafoglalják Székesfehérvárt és a szovjeteket egy szakaszon egészen Dunapenteléig szorítják (mai Dunaújváros). Székesfehérvár  többször cserél  gazdát,  hol a szovjetek, hol a német-magyar haderők birtokolják.  Fejér megye székhelye a budapestihez hasonló súlyos helységharcokat él át, lakossága hónapokig szenvedi a háború borzalmait.

                                     

Március 6-án indul meg hazánkban német-magyar részről az utolsó támadó hadművelet „Tavaszi Ébredés” fedőnévvel, melynek célja a Dunántúlnak az ellenséges haderőtől való megtisztítása lett volna. A szovjetek értesültek a készülődő tervről és mély, több vonalas védelmi állásokat építenek ki. 1 km-re átlagosan 6-700 aknát telepítenek, de a fő arcvonalra helyenként 2700 akna kerül kilométerenként.  A német páncélos ékek a Balaton és a Velencei-tó között áttörtek, s március 15-éig elérték a Gárdony–Mezőkomárom–Simontornya–Sárkeresztúr–Börgönd–Enying vonalat, de a Dunát sehol. A német páncélos erők felmorzsolódtak az egymás mögött több km mélységben kiépített szovjet páncélelhárító zárakon, sok harckocsi akadt el az olvadó, vizenyős területen. A harcászati meglepetés hiánya, az erősen felázott talaj, az elégtelen tüzérségi lőszerkészlet, a légi fölény nélkülözése és a szovjet 3. Ukrán Front csapatainak kiválóan megszervezett, mélyen tagolt védelme mind közrejátszott abban, hogy a 6. (SS-) páncéloshadsereg  1945. március 16-án  még igencsak távol állt kitűzött céljától, a Dunától.   A 3. Ukrán Front a „Tavaszi Ébredés” során összesen 32 ezer 899 főt, ebből 8492 halottat és eltűntet veszített. A német-magyar seregtestek (a szovjet adatok szerint) 45 ezer főt vesztettek-de ennek ellentmondanak a német források (kevesebb halottról esik szó).
A „Tavaszi Ébredés” március 15-i elakadása után, március 16-án a szovjetek megindították utolsó támadó hadműveletüket, a „Bécsi és pozsonyi hadászati hadműveletet”. A művelet  célja:  Magyarország teljes területének birtokbavétele, a német Dél Hadseregcsoport szétverése és április 4-re Bécs bevétele.  A két Ukrán Front létszáma itt már közel félmilliós nagyságrendű volt, szemben a német-magyar csapatok pár tízezres létszámával. Az egyenlőtlen küzdelemben a többszörös túlerővel szemben a végsőkig kitartottak, de folyamatos visszavonulásra kényszerültek   a német és magyar alakulatok.
Március 23-ára elesik Székesfehérvár, a reggeli órákra egész Fejér-megyét elhagyja a német 6.hadsereg.  Ezzel egyidőben, március 23-án elesik Veszprém, és a Balatonfűzfő–Székesfehérvár között kiépített Olga-állással és a Veszprém–Zirc–Kisbér vonalon húzódó Klára-állás déli szektorával együtt.  A Klára-állás a fent említett Margit-vonal kiegészítő védelmi vonala volt: második állásának jobbszárnya a Veszprém-DNy – Csatárhegy – Nemesvámos – Veszprémfajsz – Alsóörs vonalon épült ki.
A Vörös Hadsereg északi frontvonala már megközelítette  Berlint, de hazánkban még mindig csak Szombathelynél jártak március 29-én. A Margit-vonal nyugati szektorát csak március 30 és április 1 között tudták áttörni. Az összefüggő arcvonal április 7-9-én elhagyja az akkori Magyarország területét, az utolsó harci cselekmények április 12-én érnek véget  hazánkban.  A 2. és 3. Ukrán Frontnak tehát se a 6. német hadsereg  bekerítése, se Bécs határidőre történő bevétele nem járt sikerrel.
********************************************************************************************
Annak idején, 1944-ben a szovjeteket meglepte, milyen ádáz ellenállás fogadja őket Magyarországon.  1943 nyarától a vörösök  már megszokták, hogy gyorsan, majdnem akadálytalanul nyomulhatnak  előre.  A román árulás után, 1944. augusztus 23-a után, azt hihették: A Kárpát-medence már nem számít akadálynak.
És mégis:  A 2.világháborúban, a szovjet határokon kívül a legtovább tartó, legsúlyosabb, legnagyobb áldozatokkal járó ütközeteket az akkori Magyarország területén kellett megvívnia az akkor már északon Berlint megközelítő szovjet hadseregnek.  Az oroszok több mint fél évet veszítettek magyar földön, ahol  1944-45 folyamán megrekedtek.  Több óriási csatára kényszerültek, hatalmas áldozatokkal. A tordai, debreceni páncélos csata még a szovjetek szerint is a legnagyobb páncélos ütközetek közé sorolható.  Budapest ostroma óriási szovjet erőket kötött le, ilyen városharcot sehol sem vívtak, még utóbb Berlinben sem.  Székesfehérvárért vívott kegyetlen harc és a Dunántúl hadműveletei is több hónapig hátráltatták a szovjeteket. A Vörös Hadsereg Németországban Berlintől már csak 65 km-re járt,  de Magyarországon a Kárpát-medencében még Szombathelyt sem érte el. Sztálin Roosevelt amerikai elnökhöz címzett egyik levelében a balatoni csatát a 2. világháború egyik legnagyobb ütközetei közé sorolta. A szovjetek a Kárpát-medencében temethették álmukat, hogy kijutnak a Rajnáig.
**********************************************************************************************
Források:
Arcanum.hu
Ungváry: Budapest ostroma
Wikipédia
Lattenstein Dániel: A Vörös Hadsereg jelenléte Székesfehérváron